Mi a baj környezeti szempontból a hazánkban megjelenő akkumulátorgyárakkal?

Egyre több helyi tiltakozás kíséri a Magyarországon sorra nyíló akkumulátorgyárakat, melyeket a kormány sok esetben nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősít. Ez a lépés azt eredményezi, hogy könnyítést kap a beruházó az engedélyeztetés során, rövidül a környezetvédelmi vizsgálatok ideje, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a kockázatok alapos feltérképezését és a helyi lakosok véleményének becsatornázását. Az ilyen üzemeknek nagyon jelentős az energia- és vízigénye, emellett a Magyarországon jelenleg működő gyárak rengeteg veszélyes anyagot használnak, így adódik a kérdés, hogy mekkora a környezeti ára annak, hogy a döntéshozók hazánkat akkumulátorgyártó nagyhatalommá kívánják tenni. 

Jelenleg Magyarországon a legnagyobb fejlesztés az elektromos járművekhez használt lítium-ion akkumulátorgyártásban, illetve a hálózati célú akkumulátorgyártásban várható – a Greenpeace Magyarország állásfoglalása ezekre vonatkozik.

Göd, Komárom, Iváncsa, és most Debrecen. Egyre több hazai település válik az elektromos járművekhez használt akkumulátorok gyártásának kiszemelt helyszínévé. Az utóbbi időben ugrásszerű növekedésnek indult a villanyautó szektor, amit tovább fokoz, hogy az Európai Unióban 2035-től befejezik a belső égésű motoros autók, azaz a benzin- és a dízelüzemű járművek értékesítését. A Greenpeace álláspontja szerint Európában 2028-ra le kellene állni a benzines, a dízeles és hibrid járművek forgalmazásával, ha tartani akarjuk a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben kitűzött klímacélokat, melynek értelmében 1,5 fok alatt kell tartanunk a felmelegedést. Mindeközben azonban fontos, hogy az infrastruktúra fejlesztését érintő döntések valóban segítsék a fenntartható, elektromos közlekedésre való átállást. Ehhez pedig arra van szükség, hogy összességében kevesebb autó fusson az utakon.

Nem megoldás, ha a jelenleg a világon futó körülbelül másfél milliárd belső égésű motorral működő autót másfél milliárd elektromos autóra cseréljük, hiszen a növekvő számú elektromos autóhoz kétségtelenül több akkumulátorra van szükség. Erre a lehetőségre csapott le a kormány, amikor a magyar miniszterelnök 2022-ben bejelentette, hogy hazánk a világ harmadik legnagyobb akkumulátorgyártója lesz. Azóta egymás után jelentik be az ehhez kapcsolódó újabb és újabb beruházásokat.

A döntéshozók azonban a környezet- és természetvédelem érdekeit, valamint a helyi lakosok igényeit sok más hazai nagyberuházáshoz hasonlóan ezeknél a projekteknél is lényegében figyelmen kívül hagyják, így a hatalmas üzemek felhúzása és működtetése sokszor oly módon valósul meg, hogy a fenntarthatósági szempontok szinte egyáltalán nem érvényesülnek. Az ilyen mértékű projekteknél szem előtt kell tartani, hogy Magyarországon is végesek az erőforrásaink, márpedig a szóban forgó gyáraknak óriási a vízigénye, elképesztő mértékű energiát használ a működtetésük, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra kiépítése is környezetrombolással jár.

Mindemellett hatalmas demokratikus deficitje van a folyamatnak, mellyel a kormány az akkumulátorgyárak hazai telepítését segíti. A helyi lakosok igényeit, érdekeit és aggályait már a gödi Samsung-gyár terjeszkedése kapcsán sem vették elégségesen figyelembe. 2020-ban ugyanis a kormány speciális gazdasági övezetet létrehozva elvette Gödtől a gyár területét, ahol nagyívű infrastrukturális fejlesztéseket rendelt el, hogy előkészítse a dél-koreai vállalat terjeszkedését. Hasonló módon Iváncsánál az SK Innovation akkumulátorgyár területét is ilyen speciális gazdasági övezetbe sorolta, mely intézkedés a közeli Dunaújvárost is hátrányosan érinti. A kormányzati lépések miatt a helyiektől elvették azt a jogot, hogy beleszólhassanak a változtatásokba és bár elszenvedik a gyárak minden negatív hatását, a települések nem részesülnek a cégek iparűzési adójából. 

Akkumulátorgyár-építés értékes területekért cserébe

Heves vitákat váltott ki Debrecenben a helyiek körében a várostól néhány kilométerre tervezett akkumulátorgyár felépítése, ugyanis a beruházás érdekében értékes termőföldeket szüntetnek meg mintegy 220 hektáros területen. Ráadásul a helyi lakosokat már csak a tervek elkészülte után tájékoztatták, és a véleményüket csak akkor kérdezték meg, amikor a projektről már megegyezett az állam a beruházást végző CATL nevű céggel.

A Debrecen környékén lévő földek a hajdúsági löszháthoz tartoznak, és hazánk egyik legjobb minőségű termőföldjei. Most, amikor mind a Covid-járvány következményeként, mind a szomszédunkban dúló háború hatásaként egész Európában az egyik legfontosabb feladattá vált a lakosság élelmezésének helyi forrásokból történő biztosítása, aggályos lépés ezeknek a területeknek a feláldozása egy olyan ipari beruházás miatt, amely máshol is megvalósítható lenne. Magyarország egyik legnagyobb természeti értéke rendkívül termékeny talaja. Ennek gondos megőrzése biztosíthatná az ország teljes lakosságának az élelmiszer-ellátását, sőt még exportra is jutna a megtermelt mennyiségből. Azonban a termőtalajaink egyre nagyobb hányada válik ipari beruházások áldozatává.

A termőterületek elvesztése mellett a lakosokat az is aggasztja, hogy a gyárhoz köthető megnövekedett forgalom a térségben élők nyugalmát és biztonságát is zavarhatja, illetve maga az üzem, illetve a gyárat kiszolgáló napi több száz teherautó rontja majd a levegő minőségét.

Jogos a helyiek felháborodása. Nem szabadna szemet hunyni afelett, ha egy nagyberuházás károsítja a helyiek életminőségét, valamint a természeti és környezeti értékeket. Minden jelentősebb építkezés során, így az akkumulátorgyáraknál is csak barnamezős beruházásokat szabadna engedélyezni – a barnamezős beruházások elsősorban olyan, jellemzően elhagyott vagy szennyezett területen valósulnak meg, amelyet korábban valamilyen ipari, kereskedelmi vagy honvédelmi célra használtak. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány ezt a szempontot az akkumulátorgyárak engedélyezése esetében sorra figyelmen kívül hagyja. A most bejelentett debreceni akkumulátorgyár mellett az iváncsai gyár is zöldmezős beruházásként valósult meg, Gödön pedig mióta megépült a Samsung akkumulátorgyártó üzeme, a település szenved a megnövekedett forgalomtól, a zajtól és a gyár környékét időnként elárasztó bűztől.

Mindez pedig azért lehetséges, mert hazánkban elterjedt az a rossz gyakorlat, hogy kiemelt beruházásra hivatkozva a kormány egy tollvonással könnyít az engedélyezési előírásokon, gyakorlatilag semmibe véve a lakosok igényeit és érdekeit, valamint a környezetvédelmi szempontokat.

Óriási vízigényű beruházások az aszályok sújtotta Magyarországon

A jelenleg működő és tervezett akkumulátorgyárak jelentős vízigénye a szárazodó, egyre drámaibb aszályok sújtotta Magyarországon különösen aggasztó. Ha a kormány és a döntéshozók az állami, közösségi pénzek döntő hányadát nem ezeknek a problémáknak az azonnali kezelésére fordítják, akkor 2070-ig az ország kétharmada olyan száraz sztyeppé változik, ahol nem hogy élelmiszert nem fogunk tudni magunknak termelni, de a területet még legeltetésre is csak korlátozottan lehet majd használni. 

Ahhoz, hogy ezt a katasztrófát elkerüljük, az ország területén lévő minden csepp víz sorsáról nagyon tudatos és előrelátó gondoskodással kellene döntést hozni, a meglévő erőforrásokat pedig a hazánkba bejutó vizek megtartására kellene fordítani. A szárazodás miatt a mélyebb talajrétegekben lévő vizeinket a lakosság jövőbeni ivóvíz szükségletének vésztartalékaként kellene kezelni, és nem átgondolatlan, rövid távú megoldásokkal kecsegtető beruházások oltárán veszélyeztetni.

Csak a Debrecenben épülő akkumulátorgyárat nézve, az annak helyt adó ipari park vizfogyasztása, egy azt előkészítő szakértői tanulmány szerint akár 60 ezer köbméter is lehet naponta és ez a szám önmagában nagyobb, mint a teljes város vízfogyasztása. A környezeti hatástanulmány azt állítja, hogy ez nem probléma, ám tény, hogy a várost és környékét évek óta egyre nagyobb aszályok sújtják, így a vízkivétel fokozása felszíni szárazodást okozhat, amit vizsgálni kellene a hatásvizsgálatban. Debrecennek nincsen jelentős folyója, így onnan nem tudják megoldani az ellátást. A gyár által felhasznált víz jelentős része pedig párolgási veszteségként a légkörbe távozhat.

A döntéshozóknak tehát azon kellene dolgoznia, hogy megőrizzük hazánk vízkészleteit, ehelyett viszont a klíma- és ökológiai válság idején nagy vízigényű beruházásokat hajtanak végre. Egy ennyire vízintenzív beruházásnál alap követelmény lenne, hogy a gyár helyszínének kijelölése előtt figyelembe vegyék a klímaválság hosszú távú hatásait a vízgazdálkodásra. Dedák Dalma a WWF szakértője részletesebben bemutatja cikkében az akkumulátorgyárak vízhasználatával kapcsolatos aggályokat. 

Magas energiafelhasználású gyárak energiaválság idején

Mivel az akkumulátorgyártás kifejezetten energiaigényes tevékenység, fontos megvizsgálni, hogy Magyarország képes-e biztosítani az ehhez szükséges energiát. A kormányzati bejelentések alapján a gyártókapacitás a jelenlegi csaknem 10-szeresére, az éves akkumulátorgyártási kapacitás akár 250 GWh-ra is növekedhet 2030-ra. Ekkora akkumulátorgyártó-kapacitás teljes éves energiaigénye akár 15-16 TWh-t is elérhet, ami nagyságrendjében megfelel a paksi atomerőmű termelésének. A hő- és a villamosenergia-igény várható megoszlása nem ismert, előbbit vélhetően földgázból állítanák elő.

Ezzel az óriási energiaigénnyel a vonatkozó, érvényben lévő energetikai stratégiai dokumentumok nem számoltak, így nem világos, hogyan oldaná meg a magyar kormány az üzemek ellátását, ahogy az sem ismert, hogy a gyárak működése mennyivel növelné az ország szén-dioxid-kibocsátásait. 

A fentiek alapján összességében olyan kép alakul ki, hogy az akkumulátorgyárak építésére vonatkozó terveket sem energiapolitikai szempontból, sem a villamosenergia-rendszer igényei oldaláról nem előzte meg körültekintő tervezés. Az iparági stratégia elképzelése, hogy a gyárak villamosenergia-igényét pusztán napelemekre alapozva kellene kielégíteni, inkább csak kényszerű ötletelésnek tűnik, különösen akkor, amikor a napenergiás fejlesztéseket mind a kereskedelmi erőműves, mind a háztartási, mind az ipari szektorban gyakorlatilag leállították különböző intézkedésekkel.

A klímaválság mellett Európát sújtó energiaválság közepén értelemszerűen nagy átgondoltságra, megalapozottságra volna szükség, különösen egy ennyire energiaigényes iparág fejlesztésére vonatkozó tervek esetén. A reális tervek hiánya miatt félő, hogy ha az óriási léptékű akkumulátorgyári beruházási tervek megvalósulnak, akkor az a mostaninál lényegesen magasabb energiaigényt, az energiafüggőség növekedését, és a klímakárosító kibocsátások hazai vagy külföldi emelkedését fogják eredményezni.

Veszélyes és mérgező anyagok a gyárak környékén

Az akkumulátorgyárak esetében nem csak a tervezés és építés során kell figyelembe venni a környezet- és természetvédelmi kockázatokat. Az akkumulátorok gyártásához számos veszélyes és mérgező vegyi anyagot használnak, ami a környezetbe, természetbe kikerülve károsíthatja az élővilágot, valamint az emberi egészséget, és ez a veszély a gyár működése során végig fennáll. Ilyen vegyület például az NMP (N-metil-2-pirrolidon), ami magzatkárosító, és mint szaporodási képességeket károsító anyag, EU-s korlátozás alatt áll, azaz csak szigorú megkötésekkel lehet felhasználni. Ezt az anyagot mutatták ki civil szervezetek által finanszírozott vizsgálatok a gödi Samsung-üzem környékén a talajvízben.

Szintén az akkumulátorgyártás során felhasznált kockázatos anyagok közé tartoznak a lítiumvegyületek, melyek károsak az emberi egészségre és a környezetre is. A gyakran használt lítium-hexafluorofoszfát mérgező, bőrrel, szemmel érintkezve égési sérülést okoz, a vegyületnek való hosszút távú kitettség pedig károsíthatja a szerveinket. A lítium-ion akkumulátorokhoz használt szerves oldószerek közül is több káros lehet az emberi egészségre, például az etilén-karbonát, a dimetil-karbonát, a propilén-karbonát, az 1,2-dimetoxietán, a butirolakton, és a tetrahidrofurán.

Ezután felmerül a kérdés, hogy mi a garancia arra, hogy a Debrecenben létesítendő üzem minden iparbiztonsági szabályt be fog tartani. Kiemelten fontos, hogy az üzemek a szabályok, előírások szigorú betartásával elkerüljék az előírtnál jelentősebb szennyezés kibocsátást. Kockázatot jelent továbbá ezen anyagok nagy mennyiségben történő közúti szállítása, hisz közúti baleset során is kijuthatnak veszélyes anyagok.

Az pedig már az ellenőrző hatóságoknak a feladata, hogy betartassák a gyárral az előírásokat. Ha valamilyen oknál fogva határértéken felüli szennyezés jut ki a környezetbe, azt a hatóságoknak a gyár együttműködésével, valamint a nyilvánosság teljeskörű tájékoztatásával, a helyi lakosok, civilek bevonásával a lehető legrövidebb időn belül ki kell vizsgálnia, és ha indokolt, akkor meg kell kezdeni a kármentesítést.

Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalata azonban, hogy a magyar hatóságok nem képesek a szennyezési eseteket megelőzni, vagy a kialakult szennyezések kármentesítéséről gondoskodni (pl. Illatos úti szennyezés, Óbudai Gázgyár stb.), illetve hatékonyan elejét venni ipari baleseteknek (pl. Kolontári katasztrófa). A gödi Samsung-gyár környékén sem vizsgálták az NMP jelenlétét, majd a civilek által megrendelt mérések után sem sikerült tisztázni az NMP-szennyezés okát, de a katasztrófa és tűzvédelmi előírásokat sem tudták betartatni az akkumulátorgyártó üzemben éveken át.

Mit tesz a Greenpeace a hazai akkumulátorgyárak környezetterhelése ellen?

Az elmúlt években több hazai civil szervezetnek és lakóközösségnek nyújtottunk szakmai segítséget, akik felléptek a környezetükbe tervezett akkumulátorgyárak építése ellen vagy a gyárak kockázatainak csökkentéséért küzdöttek:

• Gödön több alkalommal segítettük javaslatainkkal a helyi lakosokat, civileket, részt vettünk az üggyel kapcsolatos eseményeiken, valamint az önkormányzatot is segítettük szakmai javaslatokkal.
• Szintén Gödön a helyi lakosok kérésére méréseket végeztünk a Samsung üzem mellett, lakóingatlanoknál, az akkumulátorgyárban használt oldószert vizsgálva a levegőben.
• A sóskúti, akkumulátorgyártáshoz használt anyagokat előállító üzem civil egyeztetéseiben vettünk részt az érintett céggel, és tanácsokat adtunk helyi civileknek kémiai biztonsági és szennyezési kérdésekben. 
• A győri ipari parkba és a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárral kapcsolatosan konzultáltunk a helyi civilekkel.
• A médiában számos esetben elmondtuk a szakmai kritikánkat szinte az összes hazai üzemmel kapcsolatban, például ebben a podcastban.

Hogyan vonódhatnak be az eljárásba a helyi lakosok?

Azt tanácsoljuk a helyi lakosoknak, akik közelében akkumulátorgyár építését tervezik, hogy próbáljanak bekapcsolódni már az elején az engedélyeztetési eljárásba. Javasoljuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot a helyi önkormányzattal a kérdésben, illetve keressék a kapcsolatot a gyárat üzemeltető céggel, különösen, ha a hatóságok kiemelt állami beruházásra hivatkozva nem adják ki a szükséges adatokat és nem biztosítják a helyieknek a döntésben való részvételt. 

Érdemes még helyi civil szervezet bevonásával megvizsgálni a gyár víz- és energiaigényét és esetleges kibocsátását, illetve a hatásterületét. Jó lépés, ha civil összefogás is szerveződik az ügy mögött, mely lehetőséget ad arra, hogy a helyiek egymással összefogva tiltakozzanak az akkumulátorgyár lehetséges káros hatásai ellen. Mindemellett egy petíció elindítása és a média tájékoztatása is sokat segíthet az ügyben.

A Greenpeace álláspontja a hazánkba települő akkumulátorgyárakkal kapcsolatban:

• Bár szükséges az elektromobilitás fejlesztése, a hazai erőforrások nem bírnak el annyi akkumulátorgyárat, ami a kormány terveiben szerepel. Az időtáv, a beruházások várható nagyságrendje, illetve az átfogó társadalmi és környezeti hatások olyan súlyúak, hogy a tervezett üzemek környezeti és társadalmi hatásait nem egyenként, hanem egy Stratégiai Környezeti Vizsgálat keretében kellene megvizsgálni. A klímaváltozás hosszú távú hatásainak figyelembevételével számításokat kellene végezni arra, hogy ennyi új üzem milyen mértékben veszélyzeteti majd vízkészleteinket, valamint energiabiztonságunkat. Az új ipari telepek elhelyezésénél figyelembe kell venni a klíma- és ökológiai válság következő 20-30 éves trendjeit, következményeit is.
• Az akkumulátorgyáraknak óriási az energiaigénye, azonban az érvényben lévő energetikai stratégiai dokumentumok nem számoltak ezzel. A klímaválság mellett Európát sújtó energiaválság közepén nagy átgondoltságra volna szükség egy ennyire energiaigényes iparág fejlesztésére vonatkozó tervek esetén. A reális tervek hiánya miatt félő, hogy az akkumulátorgyárak, amennyiben megépülnek, a hagyományos, fosszilis energiahordozók hazai vagy külföldi felhasználásának, Magyarország klímakárosító kibocsátásainak és energiafüggőségének növekedését fogják eredményezni.
• Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősít egy-egy projektet, ezzel pedig könnyítik az engedélyezési eljárást, lerövidítik a környezetvédelmi engedélyeztetést, megnehezítik a tudományos alapú, független hatásvizsgálatok lefolytatását. Mindemellett a döntések meghozatala előtt a helyi lakosság, helyi civilek bevonása elengedhetetlen. Érdemi döntés a lakosok támogatása nélkül nem születhet ilyen léptékű beruházásokról.
• A zöldmezős beruházások, értékes talajaink elpusztítása helyett alapvetően barnamezős beruházásokat szabadna engedélyezni hazánkban. Az országban számos régről ránk marad szennyezett terület vár megtisztításra és ipari hasznosításra.
• A Greenpeace évek óta hangoztatja, hogy független környezetvédelmi minisztérium és erős, független környezetvédelmi hatóságok nélkül nem tudnak érvényesülni elégségesen a környezet- és természetvédelmi szempontok, sem a döntéshozatalban, sem az előírások betartatásában. A hatóságok az elmúlt években számos esetben nem tudták megelőzni a szennyezés kialakulását, illetve betartatni a cégekkel az előírásokat. 
• Amíg nem érvényesíti a magyar állam teljeskörűen a szennyező fizet elvet, és amíg nincs garantálva a környezeti kárfelelősség, addig az ilyen, veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek még nagyobb kockázatot jelentenek a lakosságra nézve.
• Elfogadhatatlan, hogy egy olyan nagy ívű program, mint a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 nincs összhangban a többi hazai stratégiával, célkitűzéssel. Ezen hatalmas új beruházások hosszú és rövid távú környezeti és természeti kockázatai ismeretlenek, illetve nem tudjuk mennyire veszélyeztetik a természeti erőforrásainkat, energiabiztonságunkat.
• A Greenpeace álláspontja szerint nemzetgazdasági kockázatokat rejt ilyen mértékben egyetlen iparág egyetlen technológiájába invesztálni, feltenni rá a magyar gazdaság jövőjét, különösen, hogy újabb és újabb ígéretes kutatások számolnak be hatékonyabb, tisztább akkumulátortechnikákról. Azaz könnyen elképzelhető, hogy pár éven belül eljár az idő a most használt, és hazánkban gyártott, illetve gyártani kívánt lítiumos akkumulátorok felett. 
• Uniós szinten szükséges lenne az akkumulátorgyártásban használt veszélyes anyagokra környezeti határértékek (talajvíz, felszíni víz) megállapítása, valamint a Seveso Irányelv veszélyes üzem besorolás során is figyelembe kellene venni ezen anyagokat. Ugyanis jelenleg az akkumulátoriparban használt néhány kiemelten kockázatos anyag (mint például az NMP) nincs benne a Seveso-irányelvben, így nincsenek is ezekre küszöbértékek megszabva. Emiatt pedig az akkumulátorgyártásban résztvevő gyárak egy része nem számít veszélyes üzemnek. Ha a „veszélyes anyagok” a REACH, azaz EU vegyianyag-szabályozása szerint korlátozott vagy különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) vagy potenciális SVHC anyagok, akkor ezeket biztonságosabb alternatívákkal kell helyettesíteni, ahelyett, hogy „elfogadható határértékeket” állapítanak meg rájuk.